Endovascularis kezelés cukorbetegség
Tartalom
Endovascularis terápia basilaris occlusio által okozott stroke-ban A basilaris occlusio gyakorisága lényegesen alacsonyabb, vascularis anatómiája, klinikai képe és az általa okozott neurológiai deficit súlyossága pedig eltérő endovascularis kezelés cukorbetegség nagyérelzáródás okozta elülső agyi keringést érintő stroke-okhoz képest, így a basilaris occlusio okozta stroke-kal jelentkező betegek az endovascularis terápiák hatékonyságát vizsgáló vizsgálatok többségéből kimaradtak.
Lucianne Langezaal, Erik van der Hoeven és munkatársaik a The New England Journal of Medicine-ben megjelenő cikkükben egy beteget érintő randomizált vizsgálat eredményeit tárgyalják, melyben az endovascularis thrombectomiát a konzervatív terápiával hasonlítják össze a basilaris occlusio kezelésének hatékonysága szempontjából. A vizsgálatban részt vevő beteg közül beteg részesült endovascularis, beteg pedig konzervatív terápiában.
A beválasztási kritériumok a vizsgálat során változtak, az első 91 beteg beválasztásánál kizárásos kritériumként szerepelt a 85 év endovascularis kezelés cukorbetegség életkor, a 10 alatti NIHSS-pontszám, valamint az intravénás thrombolysis kontraindikált volta; később ezeket a kritériumokat nem vették figyelembe.
A vizsgálat elsődleges végpontjaként a Az elsődleges biztonságossági végpontok a 90 napon belüli halálozás, valamint a szimptómás intracranialis vérzés voltak.
A vizsgálati eredményekben a két csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az elsődleges végpontok tekintetében: az endovascularis terápián átesettek közül 68 beteg, a konzervatív terápiában részesülők közül 55 beteg Mortalitás tekintetében sem volt szignifikáns különbség a két kar között: a thrombectomián átesett betegek közül 59, míg a konzervatív terápiában részesültek közül 63 beteg hunyt el 90 napon belül.
A szimptómás intracranialis vérzések gyakorisága magasabb volt az endovascularis terápiában részesültek körében 7 vs.
A szerzők összefoglalásképp kiemelik, hogy további és több beteg bevonásával történő klinikai vizsgálatra van szükség a hátulsó keringés zavarait illetően, ugyanis jelen vizsgálat nem tudta kizárni az endovascularis terápia lehetséges előnyös voltát. Ezekben a vizsgálatokban érdemes lenne az újabb képalkotó modalitások pl.
CT-perfúzió által nyújtott információkat is figyelembe venni a terápiás eljárások megválasztásánál.
Szemlézte: Cséke Balázs dr. N Engl J Med ; 20
