A DIABETES MELLITUS KÓRISMÉZÉSE, A CUKORBETEGEK KEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA FELNÕTTKORBAN

Készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált, A diabétesz gyógyszeres kezelése

fagyasztás a cukorbetegség kezelésében

Gyors hatású inzulinanalógok A jelenleg Magyarországon is forgalomban levõ, gyors hatású inzulinanalógok, a lizproinzulin Humalog®az aszpart-inzulin NovoRapid®ill. Ilyenkor a fõétkezéseket megelõzõen beadott gyors hatású reguláris inzulin biztosítja az adott — 5—7 órás — napszak bazális inzulin szükségletét is készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált általában 8—14 NE, délben 6—12 NE, késõ délután 8—14 NE gyors hatású inzulin, diabetes research canada adott 8—14 NE intermedier inzulinnal kiegészítve.

Ilyenkor az étkezések elõtt kevesebb gyors hatású reguláris inzulin adására szorul készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált beteg reggel 6—10, délben 4—6, késõ délután 8—12 NE, reggel 10—16, illetve lefekvés elõtt 8—14 NE intermedier humán inzulin adagolása mellett.

Ez utóbbi rendszer fõként a kisebb postprandialis vércukorválasszal reagáló betegek esetében alkalmazható sikeresen. Külön elõnye, hogy a — fõként déli — étkezés idõpontja viszonylag tág határok között változtatható. Az esetek kisebb hányadában harmadik ebéd elõtt alkalmazott intermedier humán inzulin is szükségessé válhat a vacsora elõtti vércukoremelkedések kivédésére. Ilyenkor a reggeli intermedier humán inzulin adagja csökkentendõ és reggel 6—12, délben 2—6, lefekvés elõtt 8—14 NE intermedier humán inzulin adagolható.

Hosszú hatástartamú inzulinanalógok Amennyiben az ICT részeként hosszú hatástartamú inzulinanalógot glargin [Lantus®] ill.

Jelenleg glargin Lantus® ill.

  • Cukorbaba kezelésére szolgáló készülékek
  • Introduction of diabetes pdf

Fõ alkalmazási területük a 2-es típusú diabetes, 1-es típusú cukorbetegségben használatukra inkább csak kivételként kerülhet sor.

Egyéb inzulinkezelési formák Világszerte elfogadott, speciális, intenzív kezelési mód az inzulinadagoló készülék pumpa használata.

A diabétesz gyógyszeres kezelése

Hazánkban közel beteg alkalmazza. Inzulinpumpa-kezelés 3. Konvencionális inzulinkezelés, elõkevert inzulinok alkalmazása A konvencionális inzulinkezelés — amelyen ma a napi kétszeri készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált értjük — az 1-es típusú diabetes kezelésében teljesen háttérbe szorul, minthogy a jellemzõen nagy napi vércukor-ingadozások kiküszöbölésére, a kívánt normoglykaemia biztosítására kivételes esetektõl eltekintve nem alkalmas.

Kielégítõ eredménnyel csak a vércukor rendszeres mérésével bizonyítottan stabil anyagcserehelyzetû, rendszeres életmódot folytató, korábban így kezelt betegekben alkalmazható.

Az inzulinpumpa-kezelés az inzulinterápia korszerû módszerét jelenti. Az inzulinpumpa elemmel mûködõ elektromechanikus szerkezet, amely tartállyal rendelkezik az inzulinpatron számára, és folyamatosan adagol gyors hatású inzulinanalógot a bõr alatti szövete. Rendkívül fontos leszögezni azt, hogy a nagyon hatékony technikai összetevõk mellett az inzulinpumpa nem automatizált eszköz. Mind a bazális, mind a bólus inzulin beadásának mennyiségét a páciens döntésétõl függõen, az önellenõrzés eredményei alapján kell meghatározni.

A kanült 2—4 naponta cserélni kell. Inzulinanalógot tartalmazó elõkevert inzulin adása Hazánkban a NovoMix® 30 Penfill, a Humalog Mix25® és a Humalog Mix50® inzulinkészítmények vannak forgalomban.

A Novomix® 30 gyors hatású analóg komponense az aszpart-inzulin, elhúzódó komponense pedig az aszpart-inzulin Az inzulinpumpa hazánkban pumpaközpontokban áll a betegek rendelkezésére, egyedi igény alapján a készülék beszerzése társadalombiztosítási támogatásban részesül. Vércukor-önellenõrzés, mint az inzulinkezelés elõfeltétele A vércukor-önellenõrzés során mindig tendenciákat, vércukorpárok egymáshoz viszonyított viselkedését vizsgáljuk, legalább 2—3 napon, szerencsésebb módon napon keresztül.

Ha az egyes inzulinbeadási idõpontokban mért vércukorértékek az adott inzulin hatásának végén emelkedõ tendenciát jeleznek, a megfelelõ idõtartam kivárása után az adagot 1, maximum 2 NE-gel emelni lehet, az alaprendszer felépítését célozva.

Ha a trend ismételten csökkenõ, vagy a beadások között hypoglykaemiás epizódok jelentkeznek, az adott inzulin mennyisége a kívánatosnál több, ezért azt csökkenteni kell. Az alaprendszer beállítását nemcsak az inzulinok adásakor mért vércukorérték-párok algoritmusokhanem a vércukor étkezést követõ készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált fõétkezések elõtt, valamint egy-másfél órával utána mért értékek vizsgáló algoritmikus szabályozók, vagy a lehetséges hypoglykaemia kizárására szolgáló hajnali meghatározások is befolyásolják.

Stabilan felépített rendszer mellett is elengedhetetlen a desna a cukorbetegség kezelésének rendszeres mérése.

can diabetes cause gas and bloating

A vércukor-önellenõrzéssel a 3. Életkortól és diabetes-tartamtól függetlenül az inzulinra való érzékenység olyan kirívó esetében elsõsorban csecsemõ- és kisgyermekkorbanahol a hagyományos eszközökkel történõ legkisebb adag inzulin 0,5 Evagy az ennyivel történõ adagváltoztatás túlzott hatást eredményez. Az inzulinkezelést befolyásoló tényezõk Az inzulinkezelés, különösen az ICT beállítása és alkalmazása során ismernünk kell azokat a — részben a betegtõl független, részben a beteg szokásain, viselkedésén alapuló — tényezõket, amelyek a kezelést befolyásolhatják.

Ilyen — betegtõl független — kezelést befolyásoló esemény pl. Mivel a táplálék felszívódása kiszámíthatatlan, az állapot labilis, így a fõétkezések elõtt adott gyors hatású inzulin — lefekvéskor adagolt bázis inzulin rendszer a választandó, rendszeres önellenõrzés mellett.

Terápiás törekvéseinket a hasnyálmirigy-enzimek megfelelõ szubsztitúciójával kell kiegészíteni.

A diabétesz gyógyszeres kezelése

A kettõs fronthatás, vagy a labilis melegfront hypoglykaemiához, egyes hidegfrontok hyperglykaemiához vezethetnek. Ismerni kell a menstruációs ciklus inzulinigényt módosító hatását a premenstruumban az inzulinigény jelentõsen növekszik, a peteérés idején csökkena hajnali jelenség dawn phenomenonvagy a szezonális inzulinigényváltozások hatását az adott betegben. Veseelégtelenség E betegek esetében az inzulin elhúzódó kiválasztása miatt kezdetben a fõétkezések elõtt adagolt gyors hatású inzulin, lefekvés elõtt adott intermedier inzulinnal megfelelõ anyagcsere-egyensúlyt biztosíthat.

Szem elõtt kell tartani az inzulinigény nagyarányú csökkenését. A késõbbiekben — a veseelégtelenség elõrehaladásával — napjában többszöri gyors hatású inzulint adagolva, többnyire bázis inzulin nélküli kezelési rendszert kell alkalmazni.

Értelemszerûen a dialízisre szoruló cukorbeteg kezelése csupán a nephrológus szakorvossal együttes csapatmunkában képzelhetõ el.

A DIABETES MELLITUS KÓRISMÉZÉSE, A CUKORBETEGEK KEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA FELNÕTTKORBAN

Ha nem ismerjük fel e magas vércukorértékek okát, vagy nem megfelelõen túl korrigáljuk azokat, az inzulincsökkentés elmaradása, vagy az inzulinemelés jelentõs labilitáshoz vezet. A frissen felfedezett 1-es típusú diabetes kezelése Frissen felfedezett diabetes esetén már a kezdet kezdetén is célszerû az ICT bevezetése, hiszen ez a periódus az intenzív motiváció és edukáció idõszaka.

A remissziós fázis is kezelhetõ ICT-vel, az adagokat fokozatosan csökkentve, esetenként egyes, a normoglykaemia fenntartásához átmenetileg szükségtelen inzulinadásokat kihagyva. A kezelés eredményességének ellenõrzésére rendszeres minõség-ellenõrzést HbA1c, vérzsírok, vesefunkciók, albuminürítés, a szem, a láb vizsgálata, az autonóm és perifériás idegrendszeri funkciók, vérnyomás, pulzus vizsgálata kell végezni.

Speciális diabetesformák, helyzetek, állapotok kezelése 3. Orális antidiabetikumok az 1-es típusú diabetes kezelésében A rendkívül labilis a diabetes mellitus kezelésében, a betegek kell beadni, valamint veseelégtelenség inzulinkezelése során, a két bázison alapuló rendszer használata — interferencia és így nagyobb hypoglykaemia veszély miatt — nem javasolt.

Az orális antidiabetikumok az 1-es típusú diabetes kezelésében alárendelt jelentõségûek és csak az inzulinkezelés kiegészítéseként alkalmazhatók. Szulfanilureák, glinidek, tiazolidindionok glitazonok és inkretinhatáson alapuló készítmények adása egyáltalán nem javasolt. Amennyiben a klinikai adatok inzulinrezisztencia készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált utalnak — ami hazai adatok szerint is gyakori az 1-es típusú diabetesben szenvedõkben — metformin adása indokolt lehet.

A pancreas-diabetes kezelése Pancreas-diabetes esetén az elsõ kezelési lépés az adekvát diéta — amennyiben alkoholos eredetû, teljes absztinenciát javasolva. Figyelembe véve a béta-sejtek fennálló és várható lézióját, a diéta elégtelensége esetén orális terápia készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált idejekorán A postprandialis vércukor-emelkedés mérséklésére az akarbóz 1-es típusú betegekben is alkalmas, noha napjainkban ilyen esetben egyre inkább gyors hatású inzulinanalógot választunk.

Lokális szövõdmény allergia, infekció jelentkezése igen ritka. Intenzív inzulinkezelés mellett a hypoglykaemia kockázata 3x nagyobb, mint konvencionális inzulinkezelés mellett. Az intenzív inzulinkezeléssel elért HbA1c-érték inverz összefüggést mutat a hypoglykaemia kockázatával. A 2-es típusú cukorbetegek kezelése 3. Orális antidiabeticumok A 2-es típusú diabetesben szenvedõk oralis antidiabeticus kezelését akkor indokolt elkezdeni, ha az étrendi és életmódbeli tanácsok orvosi táplálkozási terápia és a fizikai aktivitás, közös, újkeletû névvel: életmódkezelés következetes megvalósítása önmagában nem vezet eredményre.

Az elõzõ két csoportot együtt, megkülönböztetendõ a következõ csoportba sorolt készítményektõl, újabb keletû elnevezéssel hagyományos inzulinszekretagog vegyületekként is említik. Az inkretinhatás-fokozók másik csoportja, az ún. Egyéni mérlegelés alapján megengedhetõ azonban elõbb életmódkezelés alkalmazása és metformin kiegészítõ adásának másodikként történõ bevezetése akkor, ha az intenzív életmódkezelés önmagában 6—8 hét elteltével sem biztosítja a kívánt glykaemiás kontrollt.

Akut anyagcserekisiklás esetén inzulin alkalmazandó, s az anyagcserehelyzet rendezése után lehet mérlegelni más kezelés esetleges alkalmazását. A Óvatosság ajánlott és inkább kerülendõ recurráló pancreatitis, valamint rendszeres alkoholfogyasztás esetén is.

Egyéb mellékhatásai között gastrointestinalis diszkomfort-panaszok, lágyabb széklet, hasmenés, igen ritkán B12vitaminhiány fordulhatnak elõ. A hasi panaszok kis kezdõadag mg alkalmazásával, s fokozatos dózisemeléssel nagyrészt elkerülhetõk. Önmagában adva — az ún. Maximális napi adagja mg, de mg napi adag felett a dózis-hatás görbe ellapul.

inzulinrezisztencia tej

A gastrointestinalis mellékhatások ritkábban jelentkeznek az újabban forgalomba került, elhúzódó kioldódású extended release készítményváltozat Merckformin® XR alkalmazásakor. E tulajdonságuk eredményezi a vércukorszint csökkenését, de potenciális mellékhatásukat, a vércukor esését hypoglykaemiát is.

A szulfanilureareceptorhoz való kötõdésük alapján megkülönböztetünk pancreas-szelektív gliclazid és nem-szelektív — más szövetek, elsõsorban a cardiovascularis rendszer szulfanilurea-receptoraihoz káliumcsatornáihoz is kötõdõvegyületeket az összes többi készítmény.

Ez utóbbiak a glimepirid kivételével gátolják az ischaemiás prekondícionálás mechanizmusát. E hatástani sajátosságok ajánlási következménnyel ez idõ szerint nem járnak. Hatástartam szerint korábban különbséget tettünk rövid glipizid, gliquidonközepes gliclazid és hosszú glimepirid, glibenclamid hatástartamú származékok között.

A tabletta-formuláció módosításaival e különbségtétel mára túlhaladottá vált: pl. A glibenclamid micronizált változata ugyanakkor az alapmolekulához képest valamivel gyorsabb hatáskezdetet és rövidebb hatástartamot eredményezett. Erre való tekintettel tiazolidindion típusú készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált elsõsorban pioglitazon Actos® választandó.

Mindkét származék mellékhatásaként folyadékretenció, a zsírkompartmentek közötti eloszlás elõnyös változásával kísért súlygyarapodás, dilutiós anaemia, macula oedema fordulhat elõ, s fokozódhat az atípusos helyeken elõforduló csonttörési gyakoriság is. A rosiglitazon Avandia® napi adagja 1—2x4 — 1x8 mg, a pioglitazoné Actos® 1x30—45 mg. Inzulinnal történõ együttadásuk csak kivételesen indokolt esetben, gondos mérlegelés alapján tanácsolható.

Hatásuk gyorsan kialakul és rövid tartamú — a hypoglykaemia fellépésének kockázata kicsi —, inzulinszekretagog természetük azonban elmarad a szulfanilureákétól. Az éhomi vércukorszintet alig befolyásolják. Adásuk — metformin kiegészítéseként — akkor jöhet cukorbetegség kezelése news 2021-ben, ha a beteg — elhúzódóbb és erélyesebb szekretagog készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált — szulfanilureát még nem kapott, valamint az éhomi vércukorszint csak mérsékelten emelkedett.

Fõétkezések elõtt adandók, a szükséglethez igazodóan napi 1—3 alkalommal. Együttadásuk szulfanilureákkal kerülendõ, mivel azonos effektor rendszeren keresztül, a káliumcsatorna zárása útján hatnak, így nem erõsítik, hanem inkább kompetitorként gátolják egymás hatását. A gliquidon a fentiek szerinti megfontolásokkal beszûkült vesemûködés mellett is adható. Az egyes származékok napi adagja változó, a glipizid és a gliquidon kivételével -amelyek napi 1—3-szori adagolása szükséges- napi egy dózisban adhatók.

Maximális dózisú alkalmazásra csak ritkán van szükség. Készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált dózis emelésével a béta-sejt terhelése nõ és fokozódik a mellékhatások potenciális kockázata is.

Az esetek egy részét kezdetben hányinger, hányás kísérheti, készítmények a diabetes mellitus kezelésében kombinált ezért kis kezdõadag, napi 1x5 µg választása kívánatos. A dózis 7—10 nap elteltével emelhetõ 2 x 5 µg, majd további kb. Alkalmazása során a testsúly csökken. Az akarbóz gastrointestinalis mellékhatásokat, haspuffadást, fokozott bélgázképzõdést okozhat, ami az adag fokozatos bevezetésével enyhíthetõ. Szûk sérvkapujú hasi sérvvel rendelkezõkön adása fokozott óvatosságot igényel.

Néhány esetben megfigyelték — reverzibilis — májenzimemelkedést okozó hatását. Kezdõadagként este 25 mg javasolt, ami 2—3 naponkénti emeléssel fokozatosan 3 x mg-ig emelhetõ. Klinikai vizsgálatokban eredményesen adták tiazolidindion típusú szerrel is, ez az alkalmazás azonban hazai gyakorlatunkban egyelõre nem támogatott.

A sitagliptin Januvia® dózisa 1x mg, a vildagliptiné Galvus® metformin mellett adva 1—2x50 mg, szulfanilureával kombinálva 1x50 mg a két származék hatástartama eltérõ, ez a magyarázata a sitagliptin napi egy, a vildagliptin egy vagy két dózisban történõ adagolásának. Mellékhatásspektrumuk kedvezõ, az esetek kis részében nasopharyngitis, felsõ légúti catarrhalis tünetek jelentkezhetnek.

A testsúlyt nem növelik, nem csökkentik. Inzulinkezelés 2-es típusú diabetesben 3. Az orális antidiabeticus kezelés gyakorlata: Monoterápia esetén a választott gyógyszer dózisa a maximális megengedett, ill.

Ha kellõ hatás nem mutatkozik, az elsõként választott gyógyszer adagjának megtartása vagy csökkentése mellett kombinált kezelésre kell áttérni. Az oralis antidiabeticumok — bizonyos korlátozások mellett — egymással kombinálhatók.